Kedves Olvasó!

Pár napja leközöltem Kalacsi János versenybeszámolóját, ma pedig arra készülök, hogy csokorba gyűjtsem a saját

élményeimet a II. Női Eurohorgász Pergető Versenyt illetőleg.

Szerintem a Női Parti Pergető Verseny minden évben a legjobb, legszínvonalasabb megmérettetés az országban,

hogy miért?

A tavalyi I. Női versenyről annyit meséltem otthon, hogy idén Nővérem is úgy döntött, elkísér a Tőzeges-Tóhoz és végigizgulja, szurkolja velem az öt órát (talán jövőre már Ő is nevez? :)

          Szóval reggel sikeresen megérkeztünk, annyira jó volt látni a kedves, ismerős Arcokat.

Az ország különféle pontjairól, km-ert, időt, benzin pénzt nem sajnálva, sorra érkeztek az elszánt Nők. Mindenki boldog volt, pedig akkor még nem is sejtettük, hogy mi minden meglepetést tartogat számunkra a Főszervező, Kalacsi János.

Voltam már pár rendezvényen, de olyan látványszendvicseket, mint amiket reggel János az asztalra varázsolt, utoljára, magas költségvetésű, céges rendezvényen láttam.

A príma lakomát követően már azt hittem nem lesz több újdonság, de nagyon nagy örömömre tévedtem. Elkezdődött a sorsolás és tisztára olyan érzésem támadt, hogy December 6. van. No nem az időjárás miatt, mert szép időnk volt, hanem mert ott állt előttem  János a "Mikulás", akinek "volt zsákjában minden jó, Milka,Joker Labda, mogyoró :)

A verseny kezdetét jelző dudahang elmaradt. No, nem azért, mert lefújták a versenyt, hanem mert János megszervezte, hogy felvonuljon a tápiószentmártoni "nehéztüzérség".

Augusztus 20.-ai hangulatot idézve, olyan hangerővel lőtték ki a verseny kezdetét jelentő "ágyugolyót", hogy szerintem ezt még a víz alatti, mederben kuksoló halak is hallották.

Erika csodálatos csukával nyitott, (Gratulálok most is!) nem messze tőlem. Próbáltam én minden féle csalival, először saját cuccokkal, aztán VIP felszereléssel, Gabi haveromnak köszönhetően, aki időközben megérkezett és drukkolásba kezdett Nővérem és Apukám mellett. Ha annyi halat fogtam volna, mint ahányan drukkolnak, VAGY ha legalább egy akkora csukát fogtam volna, mint amekkora gyökeret a képen a kezemben tartok, győzök, de persze nem így lett.....

Az őszintét megvallva, az utolsó óra már szenvedés volt számomra. Az óriási bográcsban fortyogó gulyásnaknak, ugyanis olyan csodálatos illata volt, hogy minden energiámat össze kellett kaparnom, hogy az evés helyett még egy kicsit a horgászatra koncentráljak. "Szenvedéseimnek" az égen úszó felhőket ketté hasító "ágyugolyó" vetett véget, a versenyt ledurrantva.

Jöhetett a megérdemelt?ebéd :) Az íze, pont olyan volt, mint az illata, most is külön köszönet, azokank az Asszonyoknak, akik horgászpálcák helyett azen a napon is képesek voltak kést ragadni és zöldséget pucolni!!!

A bőséges levest, ünnepélyes, ajándékokban gazdag, díjkiosztó követte. Bor, Bolyhos pálinka, bögre, emléklap, tollak, wobblerek, dvd volt az ALAPcsomag(KÜLÖN KÖSZÖNET ANNAK, AKI CSOMAGOLTA!!!!), aki pedig halat is fogott és helyezett lett trófeát vihetett haza.

A verseny közben, mikor már látszott, hogy a dobogót nem veszélyeztetem, a kis Szurkoló-táborom, nem akarta a véletlenre bízni a dolgot, ezért vagy két tucat tombola szelvényt vásárolt. Az eredményhírdetést követően, elkezdődött a nagy tombola-húzás, melynek fődíja egy hatalmas zászlórúd volt. Hihetetlen sok és értékes ajándék került kisorsolásra, mi mégis mindvégig a főd után, a közel 10 méter magas zászlórúdra áhitoztunk. Már majdnem úgy nézett ki, hogy se zászlórudat, se mást nem viszünk haza, mikor is Gabi haverom két szelvénye is nyerőnek bizonyúlt, megvédve ezzel tombola-becsületünket:) (az egyiket díjat, azonnal, nagy lelkűen nekem adta, amit most is szeretnék megköszönni!!! Majd fogunk vele nyáron valami nagy dögöt, ok Gabi? :).

Nem szaporítom tovább a szót, elég ha annyit írok: JÖVŐRE MEGINT ELMEGYEKÜNK!!!

Ha kedvet kaptál egy jó pecára (és Nő Vagy:), CSATLAKOZZ TE IS!!!

                                                                     Horváth Dóra - Dóricarp Pecás kalandjai