Főoldal Versenyek Egy híján száz!

Egy híján száz!

Egy híján száz!

IV. Webfishing Parti Pergető Kupa Lajosmisze Füzes-tó

2015.03.29.

Forrás: http://ladanyihorgasz.blogger.hu/2015/04/09/egy-hijan-szaz

Gyöngy László

 

Bárkiben önkéntelenül is felmerülhet a jogos kérdés, hogy mi késztet hatvan vállalkozó szellemű szemfüles pergető horgászt arra, hogy a meghirdetést követően huszonnégy órán belül betöltsön egy két hónap múlva megrendezésre kerülő pergető horgászverseny teljes nevezési létszámát, továbbiakban, pedig a lemaradt versenyezni kívánó sporttársak folyamatosan arról érdeklődjenek, hogy van e üresedés. Ugyan mi vonzza ide az embereket és miért iratkoznak fel a versenyre ilyen rövid idő alatt? Nyilván mindenkinek meg van rá a nyomós oka és a feltett nehéz kérdésre a teljes választ csakis ők tudhatják pontosan, na és valamelyest jómagam, mert én is a létszámhoz tartozom. Visszatérő vagyok, ahogyan itt sokan mások. Immáron második alkalommal és egyszer kísérőként vettem részt ezen az egyre nagy sikerűbbre kovácsolódó Kalacsi - féle versenyszervezésen és hogy miért? Hm ... a legegyszerűbb válasz erre; mert csak.

IV. Webfishing Parti Pergető Kupa Lajosmizse Füzes - Tó reggel 6:30 gyülekező. Mi Lacival nem sietünk, hét óra elmúlik mire megérkezünk. Meg is lesz az ára, mert az egyre gyarapodó embertömeg sűrűje mögül csak egyetlen egy hosszú nyakú üdvözlő legény árválkodik, a többi valószínűleg betöltötte a rábízott funkcióját.

A sokaságból régebbről is ismert arcok bukkannak fel; Pintér Peti és a későbbiekben tovább keresztelt Székely "legvadász" Imi, ők négyen érkeztek Fejér megyéből. Az üdvözlést követően rövidesen Petiékkel a vasak és azon belül a körforgó villantók unszimpatikus mivoltáról tartunk szakmai eszmecserét, aminek egyöntetű következménye az, hogy ki nem állhassuk szegénykéket. (Ez pedig az efféle versenyen hátrány is lehet).

Valahogy a sátorhoz keveredem, szemem az üdvözlésre hivatott keskeny vállú árválkodó legénykére tapad, jobban szemügyre véve megállapítom, hogy ennek a fiúnak is nemsokára vége, mint korábban a kapósabb testvéreinek, mert belső tartalma alapján állapota erősen a végső stádium felé mutat.

Mustra közben a szervezők segítői közül egy kedves ismerőst üdvözlök. Sanyi hamarjában beáll csaposnak és azon nyomban bemutat a hosszú nyakú szimpatikus cimborának, akinek az önfeláldozó jelenlegi szörnyűséges halálához én is egy kis mértékben hozzájárulok, a bátor fiú Irsai Olivér névre hallgat és nem is származhat más családból, mint az előkelő és nemes Bolyhos dinasztiából, később előkerül még egy fivére, őt Vilmosnak keresztelték ..

Előtűnik Kalacsi Jani is, rögtön páromat hiányolja. Nincs vele egyedül, mélységesen együtt érzek vele, de sajnos most ő családi okok miatt otthon kellett, hogy maradjon. A nyolchetes kisfiúnknak nem hiányzik részünkről a mai nap hosszas tortúrája. Párom személyében viszont otthon maradt még a drukkerem, a kedvenc kabalám és a fotósom. A utóbbi tevékenység öröme a versenypeca mellett így teljesen rám hárult.

A friss gusztusos szendvicses reggelit követően Sz. Imrétől épp a fekve pergetés alapvető mozzanatai után érdeklődöm, mikor felhangzik Jani hangja, elérkezett a megnyitó ideje.

Stílusos beszédet hallhattunk a szervezőktől, mondandójuk gyors volt és lényegre törő, mindamellett fa arc nélkül nemigen hagytak senkit sem.

Utolsó mondatként elhangzottak a díjazások, miszerint az első három helyezett, a legjobb női és a legnagyobb halat fogó horgász fog majd értékelésre kerülni, valamint a verseny végén, akik nem részesültek díjazásban azok között kisorsolnak Borsos László jóvoltából felajánlott szép nagy darab füstölt sonkát.

Mellettem Szimre aktívan jelentkezik, miszerint valami sürgető megjegyzése lehet. Legutóbb Imre ugyanebben a szervezésben a csapó sügeres versenyen megnyerte a legkisebb hal kategóriát, erőtlen kérdése is ezzel kapcsolatos; - Esetleg legkisebb hal kategória, nem lehetne e? A szervezőség szigorú, Szimi kérvényét határozottan elutasítják. Mi meg csak mosolygunk, hisz barátunk számtalanszor megénekelte már írásaiban a halfogás iránti sikertelenségét, most így mentené a menthetőt.

Hatvannégy versenyzőnek hangzik el befizetéseik sorrendjében a neve, voltak akik valamilyen oknál fogva nem tudtak megjelenni időben, indulási sorszámot azonban ugyanúgy kaptak, hiszen csak egy kicsikét késtek. Jani szokásához híven kettesével indítja el a versenyzőket, egyet a lista elejéről, egyet a végéről. Tehát; egyes, hatvannégyes, kettes, hatvanhármas, stb ...

Pintér Petinek jut az egyes rajtszám, örülne is neki, de sajnos helyismeret hiányában teljesen tanácstalan. Jómagamnak a huszonkilences jut, mehetek az utolsók között, megkímélten így a szélmentes kiszemelt hely halat rejtő titkos rejtelmeitől, ahol nyílik egy kis rés a sporttársak között oda szorulok.

A hajnali szellőcske időközben reggeli hűvös, barátságtalan széllé erősödött és érdekes módon valahogy a házakkal szemben lévő szembe szeles oldalon akadt pár hely, oda kényszerültem. Utolsó pillanatokban Petit is balról mellém fújdogálta a bizonytalanság légáramlata, Laci jobbra hat horgásszal arrébb táborozik. Szimi valahol szélárnyékban lehet. Megszólal a kürt, kezdődhet a verseny. Műcsalim tétova választását követően első dobásom csobban, abban a pillanatban ül a szél hátára Jani felerősített hangja, tudatja mindenkivel meg van az első hal. Elfog egy kis dezsavű érzés, hisz a múltkori verseny is pont ugyanígy kezdődött. Ez a csuka most huszonhét másodperc alatt érkezett.
Nem egészen tíz perce szórjuk gumival a vizet. Környékünkön óriási a nyugalom, Petiről süt az elégedetlenség tüze. Cselekszik is, elindul a kalandok után. Helyébe az újdonsült bal oldali szomszédaim az előző versenyekről ismerős hölgyhorgászok lesznek.

Nemsokára egy határozott ütésem lesz, nem akad. A kapás helye körül szórom a vizet mint a bolond, de nincs tovább érdeklődés. Ilyenkor általában rövid időn belül valamelyik szomszédomnak lesz hala. Titokban a lányoknak szurkolok, bár ők ezt nem tudják, aztán pár dobás után a jobbos szomszédban törik meg a nyugalom, egy ötvenhat centis csukát mérlegelnek. Ez van.

Sporttársak később jönnek mennek, én maradok, lehet rossz döntés, de pillanatnyilag nem látom értelmét a helyválasztásnak. Ahogy az idő csendesen telik, úgy szaporodnak körülöttem a fogások és a megörökített pillanatok. Aztán egy hosszú szünet után ismét rám köszön a csalfa szerencse. Egy apróbb gumihalat pattogtatok egy húszcentis harapásálló előkén, mikor egy tolós kapást kapok, azonnal berántok, majd ellenállás nélkül marad minden, a kint lévő zsinórom a szél hatására kacéran simogatja végig az arcom. Halam előkéstől együtt harapott. Akkor már biztosra vettem, hogy ez már tutira nem lesz az én napom, ráadásul ebből a gumiból ez volt az utolsó. Kesőbbiekben, nincs mit szépíteni a dolgot; mindenki körbefog, mármint csukákkal. Forrongok is rendesen. Egy wobbleres csuka, a többi körforgós (halál).

Idővel kínomban csak rá szedetem magam a pörgetőre, de egy jó pár dobás után máris elegem van belőle, nem tudok azzal horgászni amit ki nem állok. Egy rányúlásom azért mégis akad. Nem volt egy vadállat annyi biztos, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy két perc elteltével a szomszéd harminchat centis csukát regisztrál. Ilyen ez. Időközben a szél fájósra fújta a csuklómat, e miatt idejét láttam a helyváltásnak. Ekkor szűk egy óra volt a verseny végéig. Gyaloglás közben, a leendő első helyezettnek szemem láttára megy el egy bő kettes csukája. (Előtte azért már megörökítettem egy hallal ... ). Le sem írom mire kapott.

Laci hellyel - közel szélcsendes részre invitál maga mellé, két csukája már van.
Restellem magam előtte rendesen, de hát ez egy ilyen nap. Agyatlan peca következik,
azért is gumihalat csatolok a hosszabb harapásálló előke kapcsába és robotként dobálok egyenest magam elé a tóba. Közben társaságom is akad és a kínzóan kecsegtető ebédillatú kora délután történéseibe belekéreckedik egy csuka, a becsületcsuka. (Kép róla nix).

Pontban tizenhárom harminckor megszólal a verseny végét jelentő kürtszó, igaz kissé erőtlen a hangja és a többszöri nógatásra is ugyanúgy ájuldozik, mint egy képzelt beteg elkényeztetett feleség. Bizonyára nem akarja, hogy vége legyen a megmérettetésnek, de én annál inkább. Kiszívott a levegő teljesen, az állandó ételillattól pedig duplán éhes lettem.

- Egy híján száz! - kezdi Jani a mai napi verseny értékelést. Kilencvenkilenc darab ragadozó halat sikerült ma fognunk, ebből két darab süllő (mindkettő Pocsai Pisti nevéhez fűződik) a többi csuka. Hatvannégy versenyzőből negyvennégy fogott halat, majd  újra apró megjegyzésekkel színesített névsor olvasás következik.

 

Pintér Peti egy csukesszal negyvenharmadik, jómagam a becscsukesszal negyvenedik.A huszonhetedik helyezettnél időzünk egy picit, mert egyben a legnagyobb hal kategória kihirdetése következik. Szerény személye nem más mint, akinek kérésére nem engedélyezték a legkisebb hal kategóriát, így kénytelen alkalmazkodva megfogta a legnagyobbat, ő a "legvadász" aki saját állítása szerint nem tud horgászni, bocsánat halat fogni, ő az a bolondos ... Székely Imi. Egyetlen csukája hetvenhárom centis, Po - Delta felajánlásban részesült.

Akiket többnyire nem ismerünk névről, hajlandóak vagyunk hirtelen az adott tulajdonságaik alapján elkeresztelni. Akad a névsor versenyzői között Csukás Csávó,Sonkás Csávó, Fánkos Csávó, utóbbi kettőre a felajánlásaik miatt ragadt a nemes név. Négy - gyermekes Csávó, ő Mikado Fishunter gumi családdal szponzorálta a versenyt, amiknek csomagjainak hátulján voltak a rajtszámok.

Tizenegy női versenyzőből hat nem fogott halat, egy egyhalas, hárman három halasok és egy hölgy négyhalas, ő Venyige Györgyi, természetesen neki jár a legjobb női horgász díj. A hölgyek közt egyébként is egész szoros rivalizálás alakult ki, ebből következően kíváncsian várjuk a három hét múlva megrendezésre kerülő 6. női pergető kupát, ahol kategorikusan csak ők mérhetik össze tudásaikat.

Harmadik helyezett lett öt csukával 295 ponttal Mészáros András,

Második öt csukával 305 ponttal Rátz Ádám

És aki ma ezen a versenyen a legtöbb pontot elérte Murczin Lajos 309 ponttal ugyancsak öt csukával. A nyerteseknek hatalmas gratuláció!

Utolsó mozzanatként következik a különdíj (füstölt sonka) sorsolás, azon versenyzők között, akik nem értek el helyezést.
Megfelelő mennyiségű idő hiányában, bizonyára kifizetődőbb valahová később érkezni és hamarabb távozni, de korán sem biztos, hogy szerencsés is, mert a rögtönzött picike Fortuna asszonyság szeszélye máris kiszámíthatatlan, ugyanis a sorszámot húzó kislány azt a versenyzőt húzta ki, aki a rendezvényre késve érkezett és bánatára (másnak örömére) már el is távozott. A kihúzott sorszám így érvényét vesztette. Ismétlés következik. Óriási csend támad, az idő lelassul, a bent marasztalt levegővel megint mindenki esélyesnek találja magát erre a nyereményre. A kislány újra a dobozba nyúl, most dupla erővel simogatja meg őt több, mint félszáz reménytől csillogó szempár.  Apró kezecskéje odanyújtja Janinak a szerencsés fogási naplót, ő hirtelen rákukkant és a mellkasához szorítja. Egy hosszú pillanatig meg sem szólal csak lassan végigfuttatja szemeit az embereken, majd egy pontban megállapodik és a naplót fogó kezével a tömegbe mutat. Valamit Pécs városáról kezd el beszélni, de a többit már nem hallom, mert hatalmas taps keletkezik és egy önfeledten örülő fiatalember lépdel ki a mozdulatlan tömegből. Őszinte, tiszta öröme mindent elárul és sok mindenkit magával sodor, ami tovább fokozza a felhőtlen hangulatú csapat kedélyét. Ez az életre szóló nagyfokú páratlan jókedv azonban nem távozik el soha, átjár mindenkit és velünk együtt örökre a sátorban marad.

Köszönjük Kalacsi Jani!

S, hogy mi okozhatja hatvan ember rekord idejű felíratkozását?Hm ... Ezek után meg kell mondjam fogalmam sincs róla ... de mentségemül szolgáljon az a halovány tény, aminek következtében legalább azt az egyet tudom, hogy engem mi vonz ide, csak leírni vagyok képtelen ...

Megosztás a facebookon