II. Daiwa Csónakos  Pergető Kupa

A győztesek beszámolója!

Sztahovits Péter:

Egy hónap. Épp ennyivel került hamarabb megrendezésre az idei Daiwa csónakos pergető kupa az elmúlt évhez képest. Persze a tavalyira sem volt panasz! Bár a novemberi hirtelen jött fogcsikorgató hideg embertpróbáló volt mindenki számára. A télies időben inkább a süllőké volt a főszerep. Nagyobb átlagméret, de kevesebb darabszám jellemezte a versenyt, pedig rengeteg kősüllő is található a vízben. Ezért is került idén hamarábbi időpontra a megmérettetés, bízván többeknek sikerül halat akasztani. Nem árulok el nagy titkot, hogy a várakozásoknak megfelelően szép számmal kerültek mérésre ragadozóhalak.

Takács Róbert:

Sikeres, hagyományteremtő rendezvény lett múlt évi első desedai pergető verseny! Legalábbis az idei mérkőzésre érkezők rekord létszáma – 51 csapat! – ezt bizonyítja. Örömömbe cseppnyi keserű szájíz vegyül csupán, ha arra gondolok, vajon miért nem volt képes az ilyen jó hangulatú, színvonalas versengések rendezését támogatni kedvenc tavam korábbi kezelője az elmúlt 20 évben?! Mert természetesen a múlt évi küzdelemhez hasonlóan a mostanit is hibátlanul szervezték és bonyolították le Kalacsi János és egyesületünk vezetői, halőrei, önkéntes segítő tagjai. Elismerés és köszönet nekik ezért! A hangulatot jelentős mértékben emelte, hogy az időjósok által beígért viharos széllel érkező zivatar kegyesen megvárta a rendezvény végét, így most valóban ideális körülmények közt kereshettük a ragadozókat. Nem is maradtak el a kapások! Panaszra aligha adhat okot az összesen zsákmányolt 125 db hal. (Lehet, hogy jövőre még többen neveznek?)

Peti barátommal árnyalatnyit változtattunk a tavalyi stratégián, azaz most a bő hónappal korábbi rendezés miatt elsősorban a kősüllőket vettük célba, tehát a hely- és csaliválasztást a kisebb rabruhásokhoz próbáltuk igazítani. A kibővített versenypálya 100 hektárjából meglehetősen nagy területet bejárva az edzésnapon, azt tapasztaltuk, eszik a hal. Majdnem mindenütt fogtunk, ahol leálltunk, vagy legalább pár kapást sikerült kicsikarnunk. Szombaton összesen 14 hal „kéretszkedett” a horgainkra, köves és süllő vegyesen, emellett jó pár lemaradt, köztük egy valószínűleg darabosabb jószág is elköszönt Petitől. Abban egyetértettünk, elégedettek lennénk másnap egy hasonló eredménnyel. Persze, ahogy az lenni szokott, a valóság sokszor átírja a forgatókönyvet… „Szerencsés” húzásomnak köszönhetően utolsó előttiként startoltunk el a kikötőből. Így a kezdést jelző dudaszó után még 20 percet csónakáztunk, hogy szembesüljünk a ténnyel: a pálya É-i végén kinézett „tuti köveses” helyre beállt előttünk egy páros… Ráadásul egy órányi erőlködés után úgy tűnt, kősüllő-invázió sincs a környéken. Mint a csapat „taktikai- és medertérkép felelőse”, egyre kellemetlenebbül éreztem magam. Nem részletezem: a kezdés után két órával egyetlen fiatalkorú kősüllőt jegyezve újabb 20 perc alatt visszaszáguldottunk az ekkorra már agyondobált előző napi helyekre. Gondolatban elkönyveltük, idén a mezőny hátsó traktusában végzünk majd, de azért fel nem adtuk. Érdekes ez a viszony Fortuna asszonysággal. Mintha élvezné, hogy előbb próbára tesz bennünket, mielőtt kegyet gyakorolna. Nem tudom, miért teszi, de mindegy is. A lényeg, hogy valamitől beindult a verkli! Szinte mindenütt halat akasztottunk, ahol megálltunk. Kisebbeket, mint előző nap, de szaporábban. Jöttek a kövesek, süllőgyerekek a part melletti akadókról, a mélyebben rejtőzködő tuskókról, kövek mellől. Elsősorban apróbb twisterre, gumihalra. Egy kis harcsával együtt összesen vagy húszan, igaz, közülük csak tizenhármat sikerült „csatornáztatni”, azaz leméretni, a többiek idő előtt elköszöntek. (Persze Peti megint hárommal megelőzött, de már elkönyveltem, ez biztos így természetes, végül is Ő a „halfogásért felelős csapattag”, vagy mi…)

Sztahovits Péter:

Persze mindannyian a halfogás élményéért szálltunk vízre. Sokan kérdezték az edzésnap és a verseny után is, mi volt a titok? Nos, a titok az, hogy nincs titok. Ugyanúgy horgásztam-horgásztunk, mint máskor. Nekem a kis gumis peca áll a kezemre leginkább és bíztam is benne, így nyilván ezt erőltettem első sorban. Az 5 centi körüli twisterek voltak a favoritok, bár néha feltettünk kisebbet is, nagyobbat is. Rengeteg csalira volt kapás, de megfogni nem volt egyszerű őket, mivel igen finoman ettek, néha épphogy csak oda-odacsíptek a plasztiknak. Ha sejthető volt, hogy van hal a területen, de nem bírtam megfogni, vagy csaliszínt váltotattam, vagy a fejméreten variáltam. Általában kisebbre cseréltem. Alap esetben 5gr-ost tűztem, amit, ha úgy éreztem a helyzet megkívánja, akár 2-3gr-ra is lecseréltem, hogy minél lassabb ideig süllyedjen vissza és legyen idejük tisztességesen eltörülni a tüskéseknek. Meglepő, vagy talán nem is annyira meglepő módon a drop shot peca is jól működött. Főként az akadós, ágas-bogas helyeken vetettük be, amit a halak is gyakorta díjaztak. Ha viszont a drop csalikra alább hagyott a kapás, újra előkerültek a twisterek és a piszmogós türelempeca. Ehhez persze megfelelő felszerelés is kellett. A finom 2-7gr-os pálcán 0,08-as zsinór volt fent. Ezzel a szettel még az igen könnyű csalikat is remekül lehetett érzékelni, nem különben a leheletnyi kapásokat. Bár a nagy süllők az igazi kedvenceim, azért a kősüllő horgászatát is igen szeretem, így örülök, hogy végre terítékre került egy verseny, ahol részben övék volt a főszerep.

Takács Róbert:

A mérlegelőktől hallottuk, többen szákoltak szebb csukákat, süllőket. Itt jegyzem meg, minden elismerésem a tavat nem, vagy alig ismerő versenyzőké, akik gyönyörű fogásaikkal bizonyították tudásukat, ügyességüket! Velük szemben nekünk/nekem nyilván óriási előnyt jelentett a hazai pálya. Szóval még ebéd után sem tudtuk, vajon 20-40 centis halacskáink össz hossza mire elég, de a beszámolók, kósza hírek és darabszámok alapján ekkor már bíztunk egy dobogó közeli helyezésben. Aztán a fordított eredményhirdetéskor egyre csak fogytak a még nem szólított csapatok… egészen az utolsóig… Mit mondjak? Mindig hatalmas öröm a győzelem, ha repetázni lehet belőle, az pedig felejthetetlen!

írta: Takács Róbert és Sztahovits Péter