Szabó Balázs beszámolója a II. Webfishing Kupáról!

                                                    II.Webfishing Egyéni Parti Pergető Kupa Lajosmizse (Egy versenyző naplója)

                                                                               Szabó Balázs versenyző beszámolója!

Nem is tudom, hogy kezdjem a dolgot, mivel nem akarok senkit sem megbántani! Sajnálatos módon szinte az összes internetes portálon a ponty illetve amurfogásokról lehet olvasni. Főleg ezeknek a versenybeszámolóiról, tények, adatok, stb.…

Az előző két írásom nekem is ezeknek a halfajoknak a horgászatáról szólt, de most szeretnék betekintést nyújtani egy olyan módszerbe, amit mindenki ismer. A horgászmódszerhez való csalik szinte az összes horgász ládájában vannak 1 -2 darab. De mégsem olyan kedvelt, mint a pontyhorgászat.

Ez a pergetés. Ráadásul én most egy pergető versenyen szerzett tapasztalatomat, élményemet szeretném megosztani mindenkivel.

Jómagam úgy 3-4 éve kezdtem el foglalkozni komolyabban ezzel a módszerrel. Mára, már ott tartok, hogy, megpróbálok minél több versenyen részt venni, és ezekből tanulni.

Ráadásul ettől az évtől alakítottunk egy kis csapatot, és együtt cserkésszük be a ragadozó halakat.

Egy szónak is száz a vége, én így éltem meg életem egyik legjobb versenyét!

A verseny, a II. Parti Pergető Kupa 2012.10.21-én került megrendezésre Lajosmizsén, a Füzes tavon.  De nem is szaladnék ennyire előre. volt ennek a versenysorozatnak, mert mondhatom, hogy sorozat, mert ígéretet kaptunk a főszervezőtől (Kalacsi Jánostól), hogy ezt a versenyt rendszeresen szeretnék megrendezni minden évben. Szóval az I. verseny Szécsényben a Robinson szigeteken került megrendezésre, ahol nem sikerült valami fényesen a verseny részemről egy fogott hallal. De akkor megfogadtam, hogy amint meglátom a kiírást, akkor jelentkezni fogok a következő megmérettetésre, mert többet éreztem magamban.

Mások lehet, hogy feladták volna az első kudarc után, de én nem. Következő dolgok miatt döntöttem a versenyen való részvétel mellett.

Első sorban, ilyenkor benne van az emberben a bizonyítási vágy, a „na, majd én megmutatom” érzés. De a viccet félre téve, úgy éreztem, hogy sokkal több van bennem, egy fogott halnál és egy versenyen igen sokat lehet tanulni.

Másodsorban a remek szervezés, a jó társaság, és persze az a tény, hogy egy pergető versenyen nagyobb az esélye a szerencse faktornak, kiválasztani azt a csalit, ami éppen az adott célhal megfogásához, felingerléséhez alkalmas, vagy éppen a helyválasztás.

Ezek voltak a főbb okok, amiért úgy döntöttem, és sikerült még 2 remek barátot rávenni, hogy induljunk a versenyen.

Amint megfogadtam magamnak, hogy amint meglátom a versenykiírást azonnal jelentkezek. Ez így is történt. Legelső regisztrált és nevezési díjat befizetett versenyző voltam. Ami azért is fontos, mert a nevezési díj befizetésének sorrendjében kerültek kihúzásra az indulási sorszámok.

És eljött a verseny napja! Ami nem indult izgalommentesen! A „sofőrünk” elaludt, és közel 45 perces késéssel tudtunk elindulni Pécsről Lajosmizsére. Már a hajnal tartogatott izgalmakat, de megérkeztünk épségben a verseny helyszínére, ahol már nagy volt a nyüzsgés.

Szendvics, kávé, és pálinka várta az izgatott versenyzőket. Amint kiszálltunk az autóból csak ámultunk a szép rendezett környezeten, és azon, hogy mennyi víz van a tóban mivel az idei nyár nem volt kegyes a horgásztavakhoz. A nagy meleg igen sok halas- illetve horgásztó vízkészletét csökkentette drasztikusan.

Amint kicsit felbátorodtunk, megreggeliztünk, megittuk a kávénkat és elkezdtük összerakni a felszerelésünket.

Egy ismeretlen vízen, ahol nem tudni a vízben lévő tereptárgyak, akadók, törések mivoltáról igen nehéz megtalálni a ragadozó halakat. Ezeket a vízfelszín alatti búvóhelyeket részesítik előnyben a versenybe beleszámító célhalak. Úgy készültünk, hogy két felszerelt pálcával vágunk neki a versenynek. Több oka van is ennek a döntésnek. Az egyik, hogy bármi történhet a bottal verseny közben. A másik, hogy különböző csaliknak különböző vezetési technikája van. Ezekre a vezetési technikákra nem mindig megfelelő egy féle karakterisztikájú bot. Ráadásul a tavaszi versenyen sajnos úgy jártam, hogy az egyik orsóm felcsapó karjának visszacsapó rugója eltörött. Szóval inkább vigyek magammal egy fölösleges botot, mint, hogy meglepetések érjenek.

Jómagam két különböző karakterisztikájú pálcát szereltem fel. Egy igazi nagyágyút, amivel a nagyobb csalikat is könnyedén tudom vezetni. Dobósúlyát tekintve 15-50 g. Na, a másik az pont az ellentéte, egy légy finom pecára való készsége. Egy 0-10 g-os bot. Számolva azzal, hogy netán belefutok egy csapósügér csapatba, akkor ezzel a cuccal a pici csalikat minden gond nélkül tudom vezetni.

Ráadásul én magamat inkább plasztikos pergető horgásznak tartom, ezért jobban fekszik a lágyabb, érzékenyebb pálca a kezemben.

Felszereltük a botokat, összeszedtük a cuccainkat, és irány a sátor, kezdődhet a sorsolás.

A gyors megnyitó beszédek után elkezdődött az indulási sorrend kisorsolása a nevezési díjak befizetésének sorrendjében. Az-az én kezdtem a sort. Sikerült kihúzni a 9-es indulási sorszámot, aminek nagyon örültem. Peti barátom a 7-est, Levente a 10-est húzta. Együtt a csapat. Gyorsan megbeszéltük, ki-hová menjen, és ha a környéken megy a hal, akkor szólunk egymásnak. mert egy csapat, egy cél. Így indultunk neki a versenynek. Mindenképp tisztes helytállás a cél.

Elindították az első versenyzőt. Na, ekkor kezdtem érezni az izgalmat, hogy „Úr Isten, ez egy verseny!”.  Szólítottak, vagyis a 9-es rajtszámot mondták, elindultam.

A tó felső részén lévő csücsköt néztem ki magamnak. Mégpedig a következő ok miatt. A választott helyemnél kezdődött egy kis öböl, ahol gondoltam a csukák be tudják szorítani a táplálék halakat, így bíztam benne lesz itt csuka!?

Dudaszó, és indult a verseny. Dobálás, dobálást követett, de semmi. Közel 45 perce dobálok és még mindig semmi. Körülöttem meg csak a csobogást hallom, a sorra megakasztott csukák próbálnak menekülni a horogtól.

Ekkor jött az ötlet, hogy próbáljak váltani. Mármint csalit, mégpedig ne plasztikkal erőltessem, hanem mondjuk körforgó villantóval.

Mivel nem tudtam, milyen csalihoz nyúljak, elővettem az egyik kedvencemet, egy maps fluo zöld 4-es körforgó villantót. Veszteni valóm úgy sincs! Dobok, elkezdem tekerni az orsót, és durr! Egy csuka!

Hurrá, végre én is fogtam halat! Gyors horogszabadítás, csuka a pontyzsákban, és akkor ismét dobás, tekerés, és a nagy, bumm! Ismét egy csuka! Gyorsan kiszedtem a horgot a szájából, és ő is bekerült a zsákba. Gyorsan dobok egy újat, ekkor érkeztek meg a versenybírók mérni a gyorsan fogott két csukát. Tekerem az orsót, és ismét rávágás. Egy újabb jelentkező, de ezt éreztem, hogy nagyobb lesz az előző kettőnél. A parthoz érve ez be is bizonyosodott, egy erős 70 cm feletti szépség volt. A part közelségét megérezve menekülőre fogta, olyannyira, hogy addig tekergett, forgott, amíg a szájába került a főzsinórom. Ekkor bepánikoltam, és gyorsan ki akartam emelni a halat, de azt már nem várta meg. Szépen összezárta a száját, és viszlát.

Bosszankodásnak nem volt ideje, mert megtaláltam a nyerő csalit, és amint nyúlok a dobozomba, akkor láttam, hogy ebből a csalimból nem volt több, ekkor kezdtem el bosszankodni! Végre megtaláltam a „nyerő” csalit erre tessék!

Agyalni kezdtem mivel lehetne újabb halat fogni, és megláttam egy wobblert. Ezüstös, csillogó, kék háttal. A szép tiszta vízben tutira jól látszik, és amint a versenybírók (helyi horgászok) mondták sok szép balin van a tóban, gondoltam felső vízrétegekben jött a csuka, hátha van ott balin is!?

 

Ismét dobok, vezetem a csalit, de semmi! Dobás – dobást követ, és megtört a csend. Egy újabb hal a woblerre. Ezen a helyen még akadt 3 hal, de elmentek, és még egy másik helyen is vesztettem sajnos egyet.

A hely több halat nem adott, szóval elkezdtem vándorolni. De csak lézengtem, és nem találtam a megfelelő helyet. A verseny is végéhez közeledett, ezért elindultam a rajthely felé, és megálltam egy stégnél. Ott még sikerült fognom egyet. És be is fejeződött a verseny.

 

A versenyt összesen 6 db fogott hallal sikerült zárnom. Sajnos 4 db-ot vesztettem, de ez az a kategória, hogy más versenyzőnek is elment biztos ennyi. Szóval azon nem szabad mérgelődni ami elment.

Peti és Levente is jól szerepeltek. Peti 3 db csukát fogott, Levi meg 5-öt.

Tehát egy öt órás versenyen elég jól teljesítettünk.

Összepakoltunk, megebédeltünk, és következett az eredményhirdetés. Ami számomra nagy örömöt okozott több részről is.

Kezdjük a legkedvesebbel. A versenyen 13 db női versenyző volt! A női szakasz összesen 48 db halat fogott. Részemről le a kalappal a hölgyek előtt! Meg kell, említsem a legjobb női versenyzőt: Venyige Györgyi 10 db csukával.

Ezzel még nem volt vége számomra a kellemes meglepetéseknek. 60 versenyző összesen 264 db csukát fogott, ami 4,4 db / versenyző átlagot jelent. És meg kell jegyezni azt is, hogy mind a 60 db versenyző fogott halat. Nem volt olyan, aki nullázott volna!

Életemben nem voltam olyan versenyen, ahol mindenki fogott volna halat. Akár békéshalas verseny, akár ragadozó halas versenyről lett volna szó. Az összes fogás 15 887 cm volt, ami 60 cm-es átlagot jelent.

És végezetül számomra a lényeg, hogy az előkelő 11. helyet sikerült bezsebelnem a 6 db fogott csukával, ami összesen 447 pontot jelentett a versenyen.

Levente a 22. Peti pedig a 40. helyen végzett. Igen jó szájízzel indultunk haza Pécsre.

Összefoglalva a versenynek több tanulsága is volt, de a legnagyobb, hogy mindig legyen minden csaliból legalább 2 db a dobozban!

Gratulálok így az internet adott lehetőségein keresztül is a versenyen díjazott horgászoknak.

Mindenkinek hasonló élményeket kívánok!

Szabó Balázs

Fotók: (Kalacsi János versenyszervező)

 

Megosztás a facebookon