Főoldal Horgásztavak II.Bolyhos Eurohorgász Csapatpergető Kupa

II.Bolyhos Eurohorgász Csapatpergető Kupa

  Bolyhos – Eurohorgász Csapatpergető Kupa beszámoló,

 

                                                                   avagy egységben az erő!

 

 

2011. 08. 07-én került megrendezésre a 2. Bolyhos Csapatpergető kupa Szécsényben, a Robinson szigetek tórendszerén. Egy pergető verseny a sok közül, mondhatnánk, és mégsem! Itt ugyan is 6 fős csapatok vívtak meg egymással, de főleg a halakkal, hogy elnyerhessék a bajnoki címet és a vele járó vándorserleget. Jómagam Kalacsi János a verseny szervezőjének meghívására kerültem a „Bolyhos" csapatba. Mivel idén már volt egy szép élményem ezen a vizen, egy korábbi verseny kapcsán, illetve a csapattársakat is remek horgászként ismerem, így boldogan tettem eleget a meghívásnak. Igazi bulipeca szaga volt a dolognak és az ilyenben bizony szíves egyenest benne szoktam lennie!

 


 

A távolság miatt már előző nap a helyszínre érkeztünk. Amint a cuccokat lepakoltuk, izgatottan siettem, hogy körbejárhassam a vizet. Horgászni, pontosabban pergetni ugyan nem lehetett a másnapi verseny végett, de ahogy egy barátom szokta mondani, „a peca végkimenetele függ attól is, hogy előtte fejben jól átgondoltuk e a stratégiát". Természetesen első utam ahoz a helyhez vezetett, ahol előzőleg a Yo-Zuri kupán sikerült halaim nagyrészét horogra keríteni. Szomorúan tapasztaltam, hogy azóta jelentősen megváltozott a terület. A helyek kiszélesítése végett megkotorták a csatornák egy részét, többek között ezt a környéket is, így bár szélesebb és mélyebb lett ez a szakasz, de a túloldali nádassal és hínárral szegélyezett partoldalt egy „hold béli táj" helyettesítette.

 

Valahogy nem éreztem benne a halat. Persze ha a munkák befejeződnek, újra el fog vadulni a környezet, de a múltkori nyerő hely így kiesett a tarsolyból. Sebaj! Nagy ez a víz, találunk mást! Mindenképpen tiszta, hinaras, vadregényes szakaszt akartam keresni, amiben jobban el tudtam képzelni a csukák jelenlétét. Csapattársam, Átol Peti sietett a segítségemre és megmutatta a „titkos" útvesztőt. Nyakig érő gazon kellett átvágni, de pont olyan víz tárult elém, amilyet elképzeltem. Abban is bíztunk, hogy a versenyen talán senki nem fogja venni a bátorságot, hogy oda bemerészkedjen. Amint visszaértünk a Büféhez, Kalacsi János is megérkezett és rögvest nekiláttunk egy haladó legótanfolyam elvégzésének. Sátorállítás volt a feladat. A nagy méretű sátor részben elővigyázatosságból épült, hiszen az elmúlt 3 hétben kisebb megszakításokkal szinte minden nap esett az eső és fújt a szél (Emlékszem az idei nyárra, egy szép keddi napra esett...), részben pedig a fergeteges esti karaoke parti helyszínéül is szolgált.

 

Az idő gyorsan eltelt, a csapatok sorra érkeztek. Zsola( Varjas Zsolt) barátom is befutott a pécsi delegációval. Ő még út közben megállt Dunaföldváron, ahol néhány lelkes casting fanatikus egy kis multis összeröffenést tartott. Lelkesen mesélte, hogy elvetemült cimboráim biza megmérgezték a multiorsós horgászattal és mihamarabb be fog szerezni egy ilyen felszerelést. Még hosszasan ment a diskurzus, de ahogy beesteledett, a sok szúnyog és az egyre inkább elnyomó álom a szállásra zavart. Még félálomban hallgattam kicsit a pacsirtahangú Karaoke versenyzőket, akik közül, mint másnap meg tudtam, a „Csukás Csávók" csapata volt a leglelkesebb. Tán valami „(Bolyhos)pálinka szerelmem, légy az enyém" is felzendülhetett, de azt már lehet, csak álmodtam...

Másnap hajnalban kissé nyúzottan kászálódtam ki az ágyból. Kiléptem az ajtón és csodálkozva tapasztaltam, hogy szép az idő! Horgászni fogok és se szél, se eső? Ejha... Ez a nap különleges, ez már bizonyos! A büfé körül nagy volt a sürgés-forgás. Zsíros kenyér hegyek várták az éhes, mindenre elszánt versenyzőket. Hamarosan befutott csapatunk egyik oszlopos tagja is, Gégény Viktor, akiről már természetesen sokat hallottam, de személyesen eleddig még nem volt alkalmam megismerni. A vadregényes pálya őt is érdekelte, ezért gyorsan elsétáltunk megnézni még egyszer. Akárcsak én az előző nap, ugyanolyan izgatottan mutogatott a hínár mezők közti tisztásokra! Ha valahol, itt kell legyen csuka! Hamar kiderült, hogy nagyon egy húron pendülünk (mint általában a megszállot (őrült!?) pergetőhorgászok). A megnyitónál 11 csapat sorakozott fel. Sokünk örömére volt olyan is, amely csak hölgyekből állt. Fürtös Attila csapata, a szigetszentmiklósiak meghozták a vándorkupát, amelyet már kétszer sikerült elnyerniük. Ha harmadszorra is ők zárnak az első helyen, végleg övék lehet a serleg. Ebbe a levesbe próbált beleköpni a többi csapat. Azzal persze mindenki tisztában volt, hogy azért ez nem lesz olyan egyszerű feladat! A Bolyhos delegációval alapos taktikai megbeszélést tartottunk, eszerint foglaltuk el rajt után a horgászhelyeket, amit persze később a verseny során változtathattunk. Átol Peti, Gégény Viktor, Kalauz Józsi és én a titkos-zegzugos részt támadtuk be. Erdélyi Norbi épp az ellentétes oldalon lévő csatornarészt választotta, Váradi Gyuri pedig középtájt kezdett. A kinézett helyek felé sétálván azért kiderült, nem csak mi gondoltuk izgalmasnak a nehezen megközelíthető pályát, más csapatokból is szivárgott ide 1-1 ember. Mindenesetre az első Y elágazás, amit csapattársaimmal kinéztünk, szabad volt, így meg is álltam mellette. Velem szemben nemsokkal később Viktor is megérkezett, és neki is láttunk a pecának, hiszen a strartot jelző dudaszó már bőven felbőgött, mire helyet foglalhattunk, köszönhetően a hosszú sétának.

 

A legutóbbi tapasztalatokból kiindulva ezúttal rögtön a kis Jerk csali, a Salmo Slider került a kapocsba. Néhány csere után sikerült megtalálnom azt a méretet és színt, amit akkor és ott jónak éreztem. Megerősítésként hamarosan az első csukát is sikerült szákba terelnem. A környéken rablás rablást követett. Tőlem nem messze egy alig asztalnyi foltban szabad vízfelület volt a hínármező közepén. Ide pöccintettem be a csalimat, amit 2-3 moccantás után le is vert az újabb csuka. Viktor eközben horogra kerített pár sügeret, ami szintén jól jött a végelszámolásnál. Mivel a következő percekben csak néhány óvatos rákövetést sikerült kierőltetnem, úgy döntöttem, odébb állok. Út közben találkoztam Fürtös Attival is, aki szintén a sügerek közül tudott zsákmányolni néhányat. Elérkeztem a kopár pályára, ahol éppen Váradi Gyuri próbálkozott, eredménytelenül. Azért párat dobtam, de úgy éreztem nem muzsikál jól a terep, így végül visszatértem a hínaras ágba. Visszafelé megálltam egy ritkás nádassal szegélyezett csücsökben, ami jó döntésnek bizonyult. Három csukát adott gyors egymás után. Mind egy szálig egészen a part közelében rontott a csalira, sokszor majd a szívbajt hozva rám. Az idő közben könyörtelenül telt, ezért rövid üresjárat után tovább sétáltam a kiindulási ponthoz, ahonnan újabb csuka került a horogra, egy szebb pedig meglépett, mivel sikerült befúrnia magát a sűrű hínárba. Ahogy bóklásztam, egyszer csak Petire és Viktorra bukkantam. Egymással szemben ostromolták a vizet, mint később kiderült, nem hiába. Viktor épp egy szép csukát fárasztott, s amint kivette, nekem is rácsimpaszkodott egy a Slideremre.

 

A verseny hátralevő részében már nem is hagytuk el a környéket. Zsola barátom is megérkezett. Popperrel próbált kapást kicsikarni, ami sikerült is, de messze nem olyan, amire számított. A viszonylag sekély, erősen hinaras aprócska csatorna kellős közepén egy tisztességes méretű harcsa szívta le wobblerét, majd azzal a lendülettel fúrta is be magát a hínárba. Barátom horgászbotja reccsenve adta meg magát, jelezve, hogy őt biza nem ilyen megpróbáltatásokra találták ki! Zsola heves ráblemegések közepette hagyta el a vizet. Pedig ha az a hal mérlegelésre kerülhetett volna...? A kánikula egyre inkább szívta ki mindannyiunkból az energiát. Ezt még tetézte, hogy szó szerint nyakig érő gazban kellett gyalogolnunk, ha helyet váltottunk, de hát a sikerért meg kell ugye dolgozni... A hátralévő időben még sikerült néhány ragadozót partra tessékelni, de hamarosan véget ért a verseny. Lógó nyelvvel cipeltem a cuccaimat árkon-bokron át a büféig. A többi sporival összefutva hamar kiderült, másnak sem ment olyan egyszerűen a halfogás.

 

Nekem kedvezett a szerencse és 10 darab csukával zártam, aminek nagyon örültem. Hogy mire lesz elég, illetve a csapat többi tagjának hogyan sikerült a peca, azt még ekkor nem tudhattuk. Az ebéd elfogyasztása után nem sokkal megkezdődött az eredményhírdetés. Ahogy azt már Kalacsi János versenyeire érkező horgászok megszokhatták, üres kézzel senki sem távozott. Mindannyian győztesnek érezhették magukat, hiszen egy igazán baráti, jó hangulatú versenyen voltak túl. A fő szponzor, Bolyhos Zoltán igazán kitett magáért. Szép számmal sorakoztak a pálinkás flaskák a kupák mellett az asztalon.

 

Ahogy a helyezésekben haladtunk előre, azért persze kezdtünk kicsit izgulni. A harmadik helyezett a kétszeres bajnok Szigetszentmiklós csapata lett, a „helyi erők", azaz a Robinson csapat lett a második, őket egy orrhosszal megelőzve pedig mi, azaz a Bolyhos csapat állhattunk a dobogó legfelső fokára! Örömünk leírhatatlan volt! Olyan élményekkel és tapasztalatokkal indultunk haza, amelyeket sosem fogunk elfeledni! Nem kérdés, jövőre újra itt leszünk, és a cél is egyértelmű. Azt a szép nagy kupát, azt azért megpróbáljuk majd magunknál tartani! De ha ez nem is sikerülne, a jó hangulatot már most borítékolom! Szóval, hölgyek-urak, jövőre újra ugyanitt!

 

 

 

                                                                    írta: Sztahovits Péter

 

A verseny végeredménye:

I. Bolyhos Csapat 1343 pont

    II. Robinson Szigetek 1282 pont

  III. Szigetszentmiklós 1156 pont 

          IV. Mátrai Pergetők                       737 pont

              V. Csukás Csávók Team                  645 pont

             VI. Nagybivalyos Pergetői                 497 pont

       VII. Szolnok Fair Play                    446 pont

         VIII. Győri Pergetők                           443 pont

      IX.  Kalapeca Női Team               236 pont

             X.  Dr.Twister Pécs                          211 pont

        XI. Villantók Budapest                133 pont

A 2011-es év Bolyhos Bajnokcsapatának tagjai:

Kalacsi János csapatvezető

Sztahovits Péter

Gégény Viktor

Átol Péter

Kalauz József

Váradi György

Erdélyi Norbert

A verseny támogatói: Bolyhos és Fia BT, EuroHorgász Magazin,

Tommel-ÉP Kft, Hart Kristály, S és K Nyomdatechnikai BT.,

Dényi BT, Kalapeca.eu, Robinson Szigetek,

Megosztás a facebookon