Főoldal Horgásztavak Horváth Ferenc: Egy versenyző beszámolója

Horváth Ferenc: Egy versenyző beszámolója

 

                                     Első pergető versenyem a saját szemszögemből.

 

 

 

Régóta terveztem, hogy meg kellene magam méretni egy ilyen eseményen, a gond az volt, hogy nem nagyon találtam partnert, aki egy ilyen összejövetelre eljött volna velem. Akikkel pergetni járok, azok csak alkalmanként választják a horgászat a legyezés mellett talán legsportosabb válfaját. A pergető versenyek döntő hányada pedig csónakos páros versenyként kerül kiírásra. Egyik nap az interneten böngészve rátaláltam Kalacsi János weblapjára, ami egy általa szervezett parti egyéni pergető verseny kiírását is tartalmazta. Később az Eurohorgász magazinban is megjelent ez a hirdetés, mivel az újság volt az egyik fő támogató. Nem volt kérdés, hogy nevezzek e a versenyre. Úgy is terveztem, hogy megpróbálok a Nagybivalyos tórendszer már-már legendás hírű csukaóriásainak személyesen is utána járni.

 

Családi problémák miatt a kiutazásom kicsit kalandosra sikeredett, de végül is, mint később kiderült sikerült a versenyre bőven időben odaérnem. A versenyre jelentkezők között két ismerős volt összesen, a többi jelentkező a szélrózsa minden irányából érkezett a Mátrától egészen Kőszegig. A messziről jövők egy része késve érkezett, így egy kissé megcsúszott a verseny, de legalább mindenki nyugodtan megreggelizhetett. A sorsolás nem sikerült túl jól, mivel az 59 megjelent versenyzőből 45.-nek választhattam helyet. Nagy volt a túljelentkezés, ezért nekem csak a kisebb tavon jutott hely. Úgy gondoltam, hogy a tó egyik szélén foglalok helyet, ahol egy kisebb öböl található, ha pedig valaki helyet vált a nagyhalas tavon, akkor gyorsan átnyergelek.

Dudaszóra kezdődött a verseny. A Balatonon bevált csalik nem igazán akartak működni az opálos vízben, mígnem a bronzszínű gipo silurora egy kis csuka rá nem próbálkozott. Sajnos a csuka az éppen kiemelt kanálra vágott rá, így nem akadt meg (Mint később kiderült a végelszámolásnál nagyon hiányzott.). Közben a nagyhalas tavon egyre fogták a szebbnél szebb csukákat, de ez nem keserített el. Nemsokára az egyik helyről odébb állt egy sporttárs, kisvártatva el is foglaltam a helyét. El kezdtem itt is próbálgatni a jól bevált csalikat, de csak nem akart megtörni a jég. Gondoltam egy merészet a „nagy csali nagy hal elven” feltettem egy nagyméretű booyah spinnerbaitet. Erre a csalira eddig csak kapásom volt halat még nem fogtam vele soha. Első behúzásnál úgy éreztem mintha valami lekövette volna és a part közelben oda is koppintott neki. Gyorsan újat dobtam és az előző koppintás helyén rávágásom volt. Pár perces huzavona után kölcsön merítővel kiemeltem az első versenykörülmények között fogott csukámat. Boldogságom határtalan volt. Nem megyek haza fogott hal nélkül, utolsó már csak nem leszek! – gondoltam magamban.

 

 

                                                                                              60 centis csuka spinnerbaittel

A történteken fellelkesülve folytattam tovább a horgászatot. Mivel a hely több halat nem akart adni és a helyváltoztatások sűrűsödtek, ezért rápróbáltam más helyekre is. A fogásom helyszínére pedig a már említett ismerősök egyike állt be. A többi helyszín nem akart halat hozni, ezért másfél óra sikertelenség után visszatértem a már bevált területre. Zoli közben megunta a kapástalanságot és elment a barátnőjéhez, aki jó helyválasztás után versenyben volt a dobogós helyek valamelyikéért. Szerencsémre a nagyméretű merítőjét mögöttem hagyta (Köszönöm Zoli így utólag is!). Cserélgettem a csalikat egymás után, mígnem megakadt a szemem egy SPRO Power Catcher nagyméretű körforgón, amit egyszer már kidobásra ítéltem, de valahogy most a táskámba került. Jól tettem, hogy visszakerült, mivel életem legszebb csukáját hozta nekem. Első dobásra a csali beesésétől számított egy két méteren belül érkezett nagy erejű rávágással a 78 centi hosszú gyönyörű színezetű krokodil. Hatalmas élmény volt a fárasztása, többször kitört és magára tekerte a drótelőkét meg egy méternyi fonottat is a forgásai közepette.

 

 

                                                                                                      78 centis rekordcsukám

Csak a hal visszaengedése után vettem észre, hogy a körforgómat kivégezte! Derékba hajlította a tengelyét, így az mozgásképtelenné vált. A fárasztás után a mellettem horgászó versenyző társam megjegyezte, hogy kívülről nézve is egy nagyon jó akciónak volt részese. Az adrenalin szintem a tetőfokára hágott! Úgy gondoltam, hogy talán a középmezőny is meglehet! A következő egy óra eseménytelenül telt el. Csali cserék közepette a szomszéddal beszélgettünk ki hogyan lett pergető horgász, mire, hol és milyen csalikkal szokott pergetni. A vége előtt fél órával a kezembe akadt egy piros csíkos Balzer támolygó (ennek külön története van, talán egyszer megírom azt is). Második dobást a nád előtt húztam végig, mígnem a part közelben elakadás szerű kapást észleltem. De kapás volt mivel az akadó megelevenedett. Rövid fárasztás után a kölcsön szákban pihegett az első halam ikertestvére a maga 59 centiméterével.

                                                                                         59 centis csuka Balzer támolygóval

Dudaszóig több halat nem sikerült fognom, de ahogy a többiekkel beszélgettem a fogásaikról esélyem lett, rá, hogy az első tízben végezzek. A tógazda egy finom vaddisznó pörkölttel vendégelt meg minket, aminek az elfogyasztása után az eredményhirdetés következett. 59 versenyzőből 42 fogott halat, melynek jelentős hányadát a nagyméretű csukák tették ki. Ahogy közeledtünk az első tízhez egyre nagyobb izgalom lett úrrá rajtam. A frissen szerzett ismerőseim egyre bíztattak, hogy akár 5-ban lehetek. Ez sajnos nem jött össze, végül a hetedik helyet szereztem meg. Ekkor derült ki, hogy mennyire kellett volna az elszalasztott kis csuka. Az ötödik helyezett (az első olyan, akit díjaztak) mindössze két 5 centis sügérrel és egy apró balinnal vert meg. Ki tudja? Ha a 25 centi körüli csuka is megakadt volna, lehet, hogy előrébb végzek. Na de ne legyünk telhetetlenek, ilyen a horgászszerencse. A verseny pedig így is hatalmas élményt adott nekem. Különösen, mert életem legszebb csukáját fogtam meg, és mert mindhárom halat a kísérletezés hozta meg olyan csalikkal, amikkel még nem fogtam halat ez előtt a nap előtt. eszméletlen, hogy micsoda erejük van a nagybivalyosi csukáknak. Hatalmas élményt jelentett a velük való küzdelem! 4 kapás 3 hal, nem is olyan rossz arány, ahogy a helyezésemmel is elégedett lehettem.

 

 

Nagybivalyos tórendszer

 

Hírforrás: http://www.bbhsz.hu/

 

Kép és szöveg: Horváth Ferenc

Megosztás a facebookon